Henckó egy a Sajó folyó mentén, Rozsnyótól 9 km-re északnyugatra fekvő kis település. Első írásos emléke 1470-ből származik. Nevét egyes források a német Hans, esetleg Henc személynevekből eredeztetik. 1427-ből származó iratok említenek egy másik bányászfalut is a közelében. Hermanházát a 13. század második felében alapítottak és a 15. század végén egyesült Henckóval. Henckó története nagyon hasonlít a szomszédos települések történetéhez a Sajó-völgyében, vagyis itt is a bányászat és a pásztorkodás töltött be fontos szerepet. A község a 16. század közepéig a Bebek család, utánuk pedig az Andrássyak birtoka volt. 1828-ban 53 háza és 409 lakosa volt. Az itt élők többnyire pásztorkodással, szénbányászattal, zsindelygyártással és szekerezéssel foglalkoztak, a 18. és 19. században pedig már a helyi kohókban is dolgoztak. Az Andrássyak idejében nagyban fellendült a bányászat, amiről az is tanúskodik, hogy 1852-ben nagyolvasztót építettek Henckón. A 20. században a kemence már nem működött, ezért az embereknek Alsósajóra és Rozsnyóra kellett beutazniuk munkáért. Az elkövetkező években a bányászat fokozatosan visszaesett, mígnem teljesen megszűnt.

A falu központjában egy fallal körülvett magaslaton áll a Mindenszentek temploma, amely nagy valószínűséggel eredetileg Szent István tiszteletére lett felszentelve. Az első magyar király ábrázolása megtalálható a falu címerében és pecsétjében egyaránt. A templom a 13. század második felében épült és eredetileg Hermanházához tartozott. Az északi oldalán egy különálló harangtoronnyal rendelkezik, amely féltetős szerkezettel kapcsolódik a főépülethez. Ma már használaton kívüli áll, az útról nem látható, pedig régen a vidéken átvezető fő útvonal éppen mellette haladt el.

A parányi falusi templom egyenes záródású, négyszög alapú, szentélye keresztboltozattal fedett. A főhajót valószínűleg nyeregtető borította, ez viszont nem maradt fenn az utókor számára. Az első nagyobb átalakítás a 17. században történt, amikor a templomot körülvevő erődfal és a harangtorony épült. Ebből az időből származik a kőből készült szószék is. A hagyomány úgy tartja, hogy az erődfalat, amelyen a lőrések maradványai mind a mai napig láthatók, a husziták építették. A második felújítás a 20. század környékén történt, amikor egy tűzvész pusztítása után apránként állították helyre a templomot. Harangját 1901-ben öntötték és még manapság is kézi erővel szólaltatják meg. Az oltár fa talapzata az 1940-es évekből való, a templom orgonája sajnos nem maradt fenn.

A hajó északi falán látható képek nagy valószínűséggel a 14-15. században készülhettek. Feltehetően a gömöri templomokban gyakran megjelenített Szent László legenda részleteit ábrázolják. Az 1600-as évek első felében a templom az evangélikus egyházhoz került, ekkor készülhettek a szentélyt díszítő reneszánsz képek, melyek nagy valószínűséggel Jób és barátai beszélgetését ábrázolják. Később a templom újra a katolikus egyház fenntartása alá került. Idővel a hívek számának rohamos csökkenése miatt a templom használaton kívülivé vált.

A Gótikus út Társulás a Szlovák Kulturális Minisztérium pályázatainak köszönhetően 2010 óta folyamatosan dolgozik a templom felújításán. Sikerült lecserélni a zsindellyel fedett tetőt, valamint egy komolyabb történeti és régészeti kutatás is megvalósult. A körítőfal műemléki felújítása még jelenleg is zajlik.