A Martonházi-aragonitbarlang a Vár-hegy északi lejtőjén a Rőcei-hegységben található, Jolsva és Csetnek között. A Gömör-Szepesi-érchegység területén, Rozsnyótól nyugatra fekszik. A barlang bejárata 642 m tengerszint feletti magasságban van. A barlang mesterséges bejárata 144 m hosszú és 19 méteres szintkülönbséget hidal át 104 lépcsőben. Az túraútvonal teljes hossza 300 m, megközelítőleg 30 perc alatt teljesíthető, a levegő hőmérséklete pedig 7,2-7,8ºC között mozog.

A Martonházi-aragonitbarlangot a paleozoikumból származó kékesszürke márvány alkotja, amely 400-460 millió éves. Díszítését aragonit kristályok képezik, nem pedig cseppkőképződmények, mint a legtöbb barlangban. Rendkívüli természeti szépsége miatt nemzeti természeti műemlékként védett, 1995-ben a „Szlovák- és Aggteleki-karszt barlangjai” elnevezésű szlovák-magyar kétoldalú projekt keretében felkerült az UNESCO világörökségi listájára.

Árlista
Felnőttek: 10 EUR
Gyereke (6-15 év): 5 EUR
Diákok, + 60 év: 9 EUR
Fotó-Video: 10 EUR

Túra időpontok
április 01. – augusztus 31.
9:00, 10:00, 11:00, 12:00, 13:00, 14:00, 15:00, 16:00

szeptember 01. – október 31.
9:30, 11:00, 12:30, 14:00

november 01. – március 31.
ZÁRVA

A látogatási útvonal hossza 300 m.
A barlangban 104 lépcsőfok található.
A barlangban a levegő hőmérséklete 7,2-7,8ºC.
A látogatás időtartama kb. 30 perc.

A barlang ék alakú, felfelé szűkülő folyosói és csarnokai a tektonikai törésvonalak mentén beszivárgó esővíz korróziója következtében jöttek létre. A párhuzamos tektonikai törésvonalak között különböző alakú, többnyire vízszintes folyosók és csarnokok vannak. Elsősorban a lassan folyó víz korrozív hatására keletkeztek különböző hőmérsékletű és kémiai összetételű vizek keveredése következtében, amit számos szabálytalan fülke és mennyezeti kupola is bizonyít. Az egykori vízszint mentén, amely már leapadt és sokáig stagnált, lapos mennyezetek, a sziklafalakon pedig oldalsó bevágások alakultak ki.

A barlangot 1954-ben a Kapusta geológiai kutatóalagút feltárása közben véletlenül fedezték fel. A felfedezők a jolsvai Kelet-Szlovákiai Érckutató Vállalat munkatársai voltak, név szerint M. Cangár és J. Prošek.

1956-ban megkezdődtek a kutatási szondázási munkák. 1966-ban feltártak egy 145 m hosszú bekötőalagutat, ami 1972-ben lehetővé tette a barlang megnyitását a nagyközönség számára. A Martonházi-aragonitbarlang egy egyedülálló természeti jelenség, amely az aragonit képződmények gazdagságával és sokféleségével, valamint a földalatti terek különleges kialakulásával hívja fel magára a figyelmet.

A barlang mennyezetét az aragonit egyedi, excentrikus formái díszítik. A színes képződmények spirál, tű vagy korall alakúak, tarka keverékük pedig gyönyörű látványt hoz létre. A Tejút-termét tartják a barlang legszebb részének. Itt a mennyezet repedéseiben lévő fehér aragonitdíszek a lámpák fényében galaxisunk csillagaihoz hasonlítanak. Nagyon kevés ilyen típusú látogatható barlang található a világon, jellegzetes díszítése ezért világviszonylatban is egyedülálló.

Az aragonit valójában kalcium-karbonát. Ennek az ásványnak különböző megjelenési formái lehetnek – oszlopos, csepp alakú, cérna vagy sugárszerű. Az aragonit legritkább formája az úgynevezett vasvirág, ami korallra emlékeztet.

A barlangban található aragonitkristályokat három generációba sorolják. Magas magnézium-, vas- és mangánion tartalmú vizes oldatokból jönnek létre állandó mikroklíma mellett. A legrégibbek megközelítőleg 121-138 ezer évesek. Ezek tejszerű, zavaros, vese alakú képződmények, valamint ezek korrodált maradványai, amelyek részben aragonittal kristályosodtak át, helyenként pedig kalcittá alakultak. Leggyakoribbak az aragonit második generációjához tartozó alakzatok, amelyek életkora 14 ezer év és hosszú tűk, illetve ívelt vagy akár spirális heliktitek formájában fordulnak elő. Ezek fürt- vagy bokorszerű képződményeket hoznak létre – beleértve az ún. vasvirágot is – amelyek a legvonzóbbak a látogatók számára. A második generációs aragonit még mindig növekszik, aminek köszönhetően máig megőrizte fehér színét és tiszta megjelenését. Az aragonit legfiatalabb generációja – amely jelenleg az üledéken és a vastartalmú kőzeteken képződik – kicsi, 2-4 mm nagyságú legyezőket, ritkán apró spirális képződményeket hoz létre.

A természet- és tájvédelmi törvény szerint a barlang a legmagasabb fokú védettségi szinttel rendelkezik, ezért enni, inni, dohányozni, a föld alatti tereket bármilyen módon szennyezni, az elektromos vezetékeket és készülékeket megérinteni, valamint a kijelölt útvonalakról letérni tilos. Ami pedig a legfontosabb, szigorúan tilos a aragonitkristályokhoz hozzáérni vagy bármilyen módon megrongálni.

Fényképezni és kamerázni csak az előre megváltott fotó-, illetve videójegy birtokában lehetséges.