é. sz. 48.613617
k. h. 20.999797
Szepsi - Moldava nad Bodvou
A parkolás az egész város területén ingyenes. A belváros felfedezésére a város központjában található római katolikus templom melleti nyitott tér ideális kiindulási hely, ahol akár autóbusz parkolására is van lehetőség.
A város életét és történelmét a kezdetektől fogva befolyásolta fekvése és éghajlati viszonyai. Az olyan kedvező körülmények, mint a folyó közelsége, a völgy termékeny földje, az éghajlati szempontból viszonylag védett völgy és a várost érintették az észak-déli és kelet-nyugati irányú kereskedelmi útvonalak Szepsire katonai szempontból akár veszélyt is jelenthettek. A régészeti leletek arra utalnak, hogy már a kőkori ember is ezt a vidéket választotta lakhelyéül. A karszt barlangjai menedéket nyújtottak a vadak, a hideg és az ellenség ellen.
A város fejlődésének életében a Kelet-szlovákiai Vasmű építése hozott változást. Több bérház épült a folyó jobb partján. A lakosság száma megnőtt, és megváltozott a nemzetiségek összetétele is. A városhoz csatolták Makranc és Bodolló községeket, de Makranc 1990-ben ismét önállósult.
Az utóbbi évekre ismét jellemző a város fellendülése: az utak javítása, a város történelmi központjának felújítása. Bevezették a kábeltelevíziót, új kulturális hagyományokat teremtenek. A régi kovácsműhelyben városi múzeumot alakítottak ki.
Dobos László, helyi szőlész és bortermelő: A „Vinum regum, rex vinorum” azaz ``A borok királya a királyok bora`` – a világhírű tokaji aszú – feltalálója és receptjének leírója, Szepsi Laczkó Máté szülővárosába napjainkban is érdemes ellátogatni. A Szepsibe látogatók számára a környék sokszínű, a karsztvidékre jellemző természeti szépségek sokasága is tetszetős lehet. Érdemes azonban megtapasztalni az itt élő szőlő- és bortermelők vendégszeretetét is. Egy esetleges időpont-egyeztetést követően, lehetőség van a szepsi pincerendszerhez tartozó bormúzeumban a tájegység borainak kóstolására, vagy éppen a helyi nevezetességek bemutatására és megtekintésére is. A történelmi egyházak templomai és a helyi tájház, amiben kovácsmúzeum van berendezve, is sok érdekes látnivalót rejteget. Bárki, aki az év bármely napján ellátogat a Bódva-völgyébe, mindenképpen élményekkel gazdagodva tér haza. Szeretettel várunk Mindenkit!
Bormúzeum
A Városi Művelődési Központ épülete alatt lévő pincében alakították ki a Szepsi Laczkó Máté Bormúzeumot. Maga az épület a 19. század végén épült. Az alatta lévő pince sokkal régibb és nem tudni hányszor, milyen célból és kik által lett átalakítva. A múzeum a város híres szülöttéről, a tokaji aszú megalkotójáról, Szepsi Lackó Mátéról lett elnevezve. A református prédikátor egyébként szorosan kötődött Szepsi testvérvárosához, Tarcalhoz is. Szepsi Laczkó Máté 1576-ban született Szepsiben és 1633. január 20-án halt meg Erdőbényén. 1614-től erdőbényei prédikátorként és a Lórántffy család udvari lelkészeként említik nevét. Az erdőbényei református prédikátor az 1620-as évek végén készítette az újhelyi „Orémusz”–dűlőben lévő szőlőjében termett mustból az első aszú bort. 1631-ben húsvéti bor gyanánt ezzel ajándékozta meg Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasszonyt.
Szót kell említenünk a Történelmi Borútról is, melynek története a XII.-XIII. századra vezethető vissza. A Borút Kassán és Szepsin át vezetett, egészen Lengyelországba. Ennek következtében Szepsi kereskedelmi csomóponttá változott és az akkori kereskedők nemcsak átutaztak, de árújukat, borukat is tárolták az itt folyamatosan megépített két – három emeletes pincékben, melyek még ma is megtalálhatók a főutcai lakóházak alatt.
Kovácsműhely
A Városi Néprajzi Múzeum a régi kovácsműhely épületében található a Fő utca 130. szám alatt. A Szepsiben álló ház a hozzá tartozó kovácsműhellyel a Szlovák Műszaki Múzeum kulturális-történelmi műemléke, amely a 19. század közepéről származik és ma egy kis néprajzi múzeumként szolgál. Az eredeti berendezéséből máig fennmaradt a két tűzhelyes kovácsműhely, a széles, nyitott kémény, a munkapad és különféle kovács szerszámok, mint például kovács fogók vagy a patkolókovács szerszámai. A múzeumban látható egy teljesen működőképes szövőszék is. Az épület hátsó részében egy istálló és gazdasági rész is található, ahol a mezőgazdasági őstermelésben használt különféle tárgyak és gépek ismerhetők meg.
Szojka kapu
Szepsit is, mint más nagy múltú, történelmileg jelentős települést, fennállásának évszázadai alatt többször pusztította tűzvész. A középkorban, de még az új korban is, a modern értelemben vett tűzoltási lehetőségek nélkül, teljes egészében éghető anyagból (fából, nádból, zsupból stb.) épült házak, ha egyszer meggyulladtak, a lángok rend szerint a település nagy részét elpusztították. A Szojka kapu egy székely kapu, amely az egyetlen olyan műemlék, ami az 1795-ös tűzvészt átvészelte. Szimbolikus jelentőséggel bír, a várost elpusztító nagy tűzvész és áldozatainak emlékkapuja. A városban szinte minden leégett, csak a templomok falai maradtak meg, csodával határos módon, kicsit megpörkölve, de a kapu is megmaradt. A latin felirat „égtem, égtem, de el nem égtem…” emlékeztet az eseményre. Az eredeti kapu Kassán, a Kelet Szlovákiai Múzeum udvarán található. Másolatát 1996-ban állították fel a szepsi református templom melletti parkban, egykori helyétől nem mesze, a Fő utca 33. számú ház előtt.
Szepsi Lackzó Máté szobra
2012-ben leplezték le azt a helyi szakközépiskola előtti bronzszobrot, amely Szepsi Laczkó Máté, a tokaji aszú készítője előtt tiszteleg. A szobrot Erdőbénye és Szepsi önkormányzata készíttette. A költségeket EU-s támogatás segítségével közösen finanszírozták. A szobrot a Szepsi Laczkó Máté Napok keretén belül avatták fel. Ezzel párhuzamosan felújították az akkoriban kiszélesített bormúzeumot, illetve bemutatták a korszerűsített szabadtéri színpadot is. Szepsi Laczkó Máté 1576-ban született Szepsiben. Iskoláit is itt kezdte, majd később Sárospatakon tanult tovább. Ezt követően Olaszliszkán, majd Kassán tanított. Lórántffy Mihály ösztöndíjával 1608-ban Wittenbergbe ment tanulni. Két év után hazatért és Erdőbényén tanított. Nem sokkal később, I. Rákóczi György feleségének szolgálatába állt, ekkor kezdett el foglalkozni a tokaji borokkal. A szájhagyomány szerint Szepsi Lackzó Máté nevéhez fűződik az első aszúbor előállítása. Állítólag az országot érő támadások miatt későn szüreteltek, a szőlő pedig beteg szőlőszemeket is tartalmazott. Ma már szándékosan használják ezeket az aszúbor elkészítéséhez. Az elkészült, miseborként használt italban fedezte fel Szepsi Laczkó Máté a különleges ízvilágot. A tokaji aszú készítésének első leírását is neki tulajdonítják.
Szepsi Csombor Márton emléktáblája
Szepsi Csombor Márton (1595–1622), „a polgári késő humanista irodalom legérdekesebb, legszínesebb alakja” volt az első magyar nyelvű útleírás, az Europica Varietas szerzője. Szepsi mezővárosban született, Nagybányán és Göncön végezte iskoláit, majd egy évi telkibányai tanítóskodás után, 1616 májusában indult külföldi tanulmányútjára. Úticélja, saját megfogalmazása szerint „az idegen helyeknek látása” volt. Lengyelországból ezért Dánia, Svédország és Friesland partjai mellett elhajózva Hollandiába ment, majd miután megcsodálta annak városait, Angliát is útba ejtve Párizsba utazott. Ezután gyalogszerrel folytatta útját. Strassburgban és Heidelbergben meglátogatta a magyar diákkolóniákat, majd Nürnbergen, Csehországon, Szilézián és Krakkón keresztül tért haza két és félévi bolyongásából. Itthon előbb Kassán lett iskolamester, majd 1620-ban bedegi Nyáry István, Zemplén megyei főúr szolgálatába állt. Két év múlva tanítványával, Nyáry Ferenccel együtt valamilyen járvány áldozata lett. Híres művében az 1616–1619-es európai körútját írja le. A kötet 1620-ban jelent meg Kassán, amikor az akkori kassai bíró Bocatius, Alvinczi Péter ajánlására alkalmazta Csombort, mint a Kassai Iskola rektorát.
Szent Rókus kápolna
Szepsi északi határában a domboldalon áll egy kis kápolna, melyet az 1831-es évben pusztító kolerajárvány áldozatainak emlékére állítottak. A járvány hat héten keresztül szedte az áldozatait, 212 szepsi lakos vesztette életét a halálos kórban. Az elhunytakat a városi kocsis, Csatlóczky szekéren szállította ki a városból. Erre a szomorú időre emlékeztet a kápolna freskója. 1872-ben ismét pusztított városunkban a kolerajárvány és újabb 34 életet követelt. A járvány elmúltával az akkori hívek Szent Rókus tiszteletére kápolnát emeltek. A kápolna csak búcsú idején van nyitva. Minden év augusztusában ünnepélyesen megemlékeznek a ragályos betegségekben elhunyt áldozatokról. A kápolna oltárképe Szent Rókust, a patrónust ábrázolja, aki Istennek szentelte teljes életét. Számtalan csodás tett, halálos kórból való gyógyítás fűződik nevéhez. A kápolna mellett található egy emlékkereszt is, amelyet 100 évvel az első pusztító járvány után állítottak 1931-ben. Szép időben a kis dombról pazar kilátás nyílik a közeli területekre.
