A Jászói-barlang a Szlovák-karszt legkeletibb nyúlványában található, nem messze a Jászói- fennsík keleti szélétől. Nemcsak gazdag cseppkődíszítésével és értékes szerkezeti formáival tűnik ki, hanem különleges élővilágával és egyedülálló, történelmi jelentőségű felirataival is. Védett, mint nemzeti természeti műemlék, 1995-ben pedig a „Szlovák- és Aggteleki-karszt barlangjai” elnevezésű szlovák-magyar kétoldalú projekt keretében felkerült az UNESCO világörökségi listájára.

A barlang Szlovákiában elsőként nyitotta meg kapuit a nyilvánosság előtt 1846-ban. Richter Alajos, a premontrei rend jászói kolostorának akkori apátja tette látogathatóvá. Szorgalmazta a barlangtérkép elkészítését is, amely Szlovákia harmadik legrégibb barlangtérképeként ismert. Régebben a barlangba az ún. Öreg-bejáraton keresztül lehetett bejutni, amely megközelítőleg 10 m-rel a jelenlegi kijárat felett található. A barlang akkoriban ismert részei közül a Denevérek-termét, az Öreg-termet, a jelenlegi bejárati folyosó egy részét és az Étkező tereit tették hozzáférhetővé. A barlang további részeit a szepsi helyőrség katonái és a Keletszlovákiai Karsztkutató Részleg tagjai fedezték fel 1923-ban. Ezeket J. Zikmund mérnök vezetésével 1924 júliusában nyitották meg a nagyközönség előtt.

Árlista
Felnőttek: 10 EUR
Gyereke (6-15 év): 5 EUR
Diákok, + 60 év: 9 EUR
Fotó-Video: 7 EUR

Túra időpontok
január 06. – augusztus 31.
9:00, 10:00, 11:00, 12:00, 13:00, 14:00, 15:00, 16:00

április 01. – május 31., szeptember 01. – október 31.
10:00, 11:30, 13:00, 14:30

november 01. – március 31.
ZÁRVA

A látogatási útvonal hossza 720 m és szintkülönbsége 30 m.
A barlangban 353 lépcsőfok található.
A bejárat és a kijárat közötti szintkülönbség 28 m.
A látogatás időtartama kb. 45 perc.

A barlang már az ősidőkben is ismert volt, amelyről régészeti és őslénytani leletek tanúskodnak, mint például a korai kőkorszakból származó munkaeszközök, a bükki és a hallstatti kultúrából származó edénytöredékek, valamint barlangi medvék, farkasok és rókák csontjai. A barlang felső része menedéket nyújtott Jászó lakosainak és a közeli kolostorból származó premontrei rendbelieknek a tatárjárás és a török ​​terjeszkedés viharos időszakai alatt, valamint más időkben is. Erről számos régi felirat és rajz tanúskodik, amelyek a barlang falain maradtak fenn. Az évszámok, mint például 1576 vagy 1654 az Öreg-terem és más folyosók falain arra engednek következtetni, hogy a barlang egyes alsó részei már a 16. és a 17. században is ismertek voltak.

A Huszita-teremben található 1452-ből származó zsíros széndarabbal írt felirat a brandeisi Giskra János 1451-ben a Losonc melletti csatában aratott győzelmét meséli el Hunyadi János csapatai felett.

A Jászói-barlang másodidőszaki, középső-triász kori szürke gutensteini dolomitban, valamint világos steinalmi mészkőben és dolomitban jött létre, amelyek korát több, mint 220 millió évre becsülik. A Bódva folyó vizeinek korróziója és eróziója következtében, öt fejlődési szakaszban keletkezett. A hőmérséklet a barlangban 8,5 és 9,4 °C között mozog. A gyakorlatilag steril, több mint 90%-os relatív páratartalmú, számos ásványban megtalálható nyomelemeket tartalmazó levegő jótékony hatással van az emberi szervezetre, ezért barlangterápiákat is tartanak itt.

A barlang teljes hossza több, mint 2800 méter, amelyből egy 30 méter szintkülönbségű, 720 m hosszú túraútvonal várja a látogatókat.

Az Öreg-terem a barlang egyik legrégibb része. Megcsodálhatjuk benne a cseppkődíszítés minden formáját – a mennyezetről lefelé növekvő függőcseppköveket, az ún. sztalaktitokat; az alulról felfelé törő állócseppköveket, azaz a sztalagmitokat; valamint a kettő összekapcsolódásával létrejött cseppkőoszlopokat, a sztalagnátokat. Ezen díszítés kialakulását a mészkő vízben való oldhatósága okozza. Az esővíz a mészkő repedésein keresztül beszivárog a barlangba. A fedőrétegen áthaladva a víz feloldja a mészkövet, vagyis mineralizálódik. Ha ez az oldat vízcsepp formájában a cseppkő végére kerül, akkor a barlangi körülmények között a mészkő oldhatatlan formában kicsapódik a vízből. A kicsapódott kristályok lerakódása hozza létre a cseppköveket, amelyek a barlangot díszítik. Annak függvényében, hogy a víz milyen irányból folyik, különböző képződmények jönnek létre. Ez egy nagyon lassú fizikai-kémiai folyamat, amely a beáramló víz mennyiségétől és minőségétől is függ. Ebben a barlangban 1 mm 3 cseppkő átlagos növekedési ideje körülbelül 10-15 év.

A Nagy-terem a barlang hozzáférhető tereinek legnagyobb és leggazdagabban díszített része, pazar cseppkőképződmények tarkítják. Figyelemreméltóak a pagodaszerű állócseppkövek, a cseppkőoszlopok, a cseppkőlefolyások, a cseppkődobok, a szalmacseppkövek és más formák. Egy tó is található itt, amelynek vize a heves esőzések és a tavaszi hóolvadás következtében megduzzadhat és elöntheti a barlang alsó részeit, beleértve a túraútvonal egy szakaszát. A víz hőmérséklete a tóban 9°C körüli, legalacsonyabb szintje 7 méterrel a Bódva folyó felszíni folyásának szintje alatt van, amelynek vize már nem folyik át a barlangon.

A pompás díszítés jellegzetes színeiben a vöröstől a vörösesbarnáig terjedő árnyalatok dominálnak, amelyek a mészkőben található vasnak köszönhetőek. A szürke és sötétszürke elszíneződést a mangán hozza létre, a cseppkődíszítés hófehér színért pedig a tiszta kristályos kalcit felelős. Az itt-ott felbukkanó fekete színt a megkövesedett denevérürülék, az ún. guanó okozza.

A Szlovákiában élő mintegy 30 denevérfajból több, mint 20 a barlangban vészeli át a hideg hónapokat. A nagy patkósorrú denevér legfontosabb telelőhelye országunkban, megközelítőleg 220-250 egyed telel itt rendszeresen. A denevérek hasznos élőlények, mivel rovarokra vadásznak. Minden faj veszélyeztetettnek számít, ezért joggal érdemlik meg a figyelmet és a teljes körű védelmet. A denevérek azonban nem az egyetlen lakók a barlangban. Ugyanilyen értékesek és ritkák a kis gerinctelen élőlények, – rákok, ugróvillások és hasonlók – amelyek már teljesen alkalmazkodtak a sötét és nedves földalatti környezethez.

A Medve-folyosó kialakításakor néhány barlangi medve teljes csontvázára bukkantak az agyagos lerakódásokban. Ez az állat megközelítőleg 15 000 évvel ezelőtt halt ki. Az eredeti bejárat környékén is éltek barlangi állatok, a csontokat azonban a talajvíz az alsóbb szintekre sodorta.

A barlang egyes részeit – amit ma Étkezőként neveznek – már időtlen idők óta ismerték és ezek a terek már a tatárjárás idején is menedékül szolgáltak a lakosok számára. Ide vezet a barlang eredeti bejárata is, amely a múlt század hetvenes éveinek végéig kijáratként szolgált. Mellette egy üreg fedezhető fel, amely egészen a Jászói-szikla felszínére – amelyben a barlang is található – vezet. Az üregből egy vésett díszű tőr került elő, amely feltehetőleg a török ​​terjeszkedés idejéből való. A tőr másolata egy a barlang bejáratához közeli csarnokban berendezett állandó kiállításon tekinthető meg.

A természet- és tájvédelmi törvény szerint a barlang a legmagasabb fokú védettségi szinttel rendelkezik, ezért enni, inni, dohányozni, a föld alatti tereket bármilyen módon szennyezni, az elektromos vezetékeket és készülékeket megérinteni, valamint a kijelölt útvonalakról letérni tilos. Ami pedig a legfontosabb, szigorúan tilos a cseppkődíszítéshez hozzáérni vagy bármilyen módon megrongálni.