Kisgéres egy 1000 lelket számláló kis település Bodrogközben a szlovák-magyar határ mentén. Nagy múlttal rendelkező, több százéves borospincéi tették híressé, amelyek egyes legendák szerint már a tatárjárás idején is léteztek, a lakosok pedig itt bújtak el az ellenség elől. Akár igaz a fáma, akár nem, a hosszasan egymás alatt és mellett vezető furatok és elágazások tökéletes rejtekhelyet biztosíthattak a helyieknek.

Bodrogköz legnagyobb pincesorán jelenleg több, mint 300 tufa pince található, melyek 83 bejáraton érhetők el. A bejáratokon a legtöbb esetben a tulajdonosok osztoznak, egyhez akár 13 pince is tartozhat. A falun kívüli akácligetben többféle pince fordul elő. Az alsó sort nagy bejáratú, sekély pincék alkotják. A felső soron mélyre nyúló tufapincék, a faluhoz legközelebb eső részen pedig a szocializmus alatt épült, szabályos picék találhatók. Vannak olyanok, amelyek már kőfallal vannak elválasztva egymástól, egyes helyeken viszont olyan vékony a válaszfal, hogy az egyikből át lehet hallani a másikba. Némelyiket tufába vájták, boltívesek és andezit kövekből kirakott folyosókon lehet eljutni mélyükbe, az újabbak kőfalait pedig már boltív nélküli betontető zárja le. A nedves mennyezetre néhány pincében pénzérméket tapasztanak.

A pincék többnyire szabálytalanok és olyannyira kicsik, hogy a nagyobb hordók a lejárat szűk folyosóin át sem férnek. Ezért szánkóra fektetve engedik le őket vagy húzzák fel. Az isteni nedű a belső terekben 9-10 °C hőmérsékleten érik. Így lassan megy végbe az erjedés és igazán egyedi ízű borok keletkeznek. A helyiek többnyire száraz borokat készítenek, az édeseket nem igazán kedvelik.

A 1980-as évekig nem volt bevezetve az áram a pincékbe, néhányban még ma is láthatók a tufából kikandikáló, rozsdás gyertyatartók. Sok pincebejáratot ebben az időben újítottak fel. Néhányat a hagyományokat tiszteletben tartva, másokat modern stílusban, egyesek fölé még tetős teraszokat is építettek. 2020-ban egy határon átnyúló támogatásnak köszönhetően kassai és budapesti művészek életnagyságú festményeket készítettek a borospincék falaira. Témájuk természetesen a bor, a szőlő és a pincék körül mozgott. A mesevilágba illő alkotások szinte teljesen beleolvadnak a környezetbe és a finom borairól is híres tájegységre hivatottak felhívni a széles közönség figyelmét.

Az 1990-es években megszűnt egy közeli borászati üzem, aminek következtében sokan felhagytak a szőlőtermesztéssel. A turisták az utóbbi években viszont egyre inkább elkezdtek érdeklődni a pincék iránt. Az „Akácillat – Nyitott Pincék Napja” című rendezvény nagy érdeklődésnek örvend, melyre idén is sokan kíváncsiak voltak. Bodrogköz egyik legismertebb és leglátogatottabb helyét májusban, az akác virágzásakor érdemes felkeresni. A pincesoron gyertyafénynél eltöltött kóstoló érdekes kitérőprogram lehet azoknak is, akik Tokaj környékén kirándulnak. A térség bővelkedik kulturális és természeti örökségekkel, turisztikai lehetőségei kimeríthetetlenek. Akár egy pohár borral a kézben elsétálhatunk a falu kataszterében, a pincéktől 1km-re található Kökörcsin-rétre, ahol márciustól májusig a hazánkban védett növény virágzásában gyönyörködhetünk.